Nyelvük édes, talán túl tömény is, mint a baklava, selymes, mint fekete teájuk goze, hangzása, mint a dobjaik és szitárjaik ritmusa. A városaikban ismert és soha nem ízlelt füszerek illata tölti be az utcákat. Ellenállhatatlan, arcukat átlátszó fátyol mögé rejto hastáncosnok forrásig hevítik az ember vérét. A nép, akár a klíma, heves és szeszélyes: ezt tükrözi a nyelv is. A haragot, az örömöt, a gyülöletet, a szeretetet és az érzelmek minden fajtáját a török nyelv az önkifejezés legmagasabb fokára juttatja. Született kereskedok, akiknek dicsoséges tevekaravánjai nem csak selymet, kávét és mindenféle csodaszert hoztak távoli útjaikról, hanem messzi kultúrák szókincsét is, amelyet azután gyönyöruen beleszöttek nyelvük szonyegébe. Ösi, káprázatos és egzotikus nyelv, mint civilizációjuk: szavakból szott szonyeg.